Ha szétszakadok sem leszek fókuszáltabb

Sok gondolat merült fel bennem az elmúlt napokban, amiket nagyon szívesen osztottam volna meg veletek. Most ezekből válogatok a teljesség igénye nélkül.

Azt mondják nincsenek nagy célok, csak rövid határidők. Ezt most a saját bőrömön tapasztalom. A célfüzetem írásakor két célomon is változtattam. Az egyik a testsúlyommal kapcsolatos. Az eredeti céldátum április 15 volt. Most így 10 nappal előtte már nyugodtan kimondhatom, hogy ez a dátum túl korai volt. Ezzel be is vettem a fájdalomcsillapító kifogástablettámat. 🙂

A valóság inkább az, hogy az év első három hónapjában egyszerűen nem voltam hajlandó semmit megvalósítani abból, amit a számomra helyes táplálkozás jelent. Biztosan meg tudnám indokolni mindenféle hangzatos gondolattal, hogy az adott étkezés esetében éppen miért nem tartom be a saját magamnak állította szabályokat, de sok értelme nem lenne. Helyette inkább az okokat igyekszem megfejteni és beazonosítani a rossz szokásokat, mert azokat ki lehet cserélni.

A következőkben egy olyan módszerrel próbálkozom, amiről már sokat írtam itt is, valamint az életem más területein is sikerrel alkalmaztam már. Ez pedig a kis ígéretek vagy kis lépések módszere. A lényege, hogy nem nagy ígéreteket teszek magamnak – például, mától soha többé nem eszem fehér lisztet és cukrot – hanem csak kicsiket, például ma vacsora után nem eszem desszertet.

Ez az út valószínűleg sokkal hosszabb lesz mintha egyik napról a másikra letennék mindent és 100 százalékban betartanám a korábban felállított szabályokat. Viszont ami biztos, hogy ezt eddig nem sikerült egy lépésben megvalósítanom. Az eredményekről természetesen beszámolok.

Biztosan észrevettétek, főleg akik rendszeresen szeretnék olvasni a bejegyzéseimet, hogy a blogomon megjelenő írások száma meglehetősen alacsony. Ennek legfőbb oka, hogy idő-, és energiahiányban szenvedek. 🙂

Elég sokfelé próbálok már szakadni és persze vannak olyan feladataim is, amelyeket szükséges ellátnom. Ennek eredménye pedig, hogy a blogra már nem feltétlenül marad időm. Amennyiben időm lenne, akkor pedig a kedv hiányzik, vagy túlságosan fáradt vagyok hozzá. Ez megint kifogásnak tűnhet, és valamilyen szinten talán az is, de tudatosan döntöttem úgy, hogy ha nem tudok olyan szintű írást produkálni, amit én is szívesen olvasok, akkor inkább nem írok. Bár azt olvastam, hogy a rendszeres megjelenés több olvasót vonz, mint a minőségi írások, én akkor sem megyek egy bizonyos szint alá.

Ha már megtiszteltek azzal, hogy olvassátok az írásaimat, akkor kutya kötelességem azt olyan értékkel megtölteni, hogy ne érezd elpazaroltnak a rá fordított időt.

Bízom benne, hogy az építkezést és a beköltözést követően sikerül rendeznem a soraimat és az év második felében többet tudunk találkozni. Az építkezésről még lesz szó később.

Kicsit csapongok, de most már szeretnék valami jó hírrel is szolgálni. Hihetetlenül jól mennek az edzések. Egy hónap alatt elértem odáig, hogy már nem jelent gondot a heti négy edzés. Ráadásul szinte minden gyakorlat esetében edzésről – edzésre sikerül hozzátennem legalább még egy plusz ismétlést az előző alkalomhoz képest.

A leggyengébb számom a húzódzkodás. Szép eredménynek tartanám ha sikerülne ebben az évben szintet lépnem benne. Vagyis a másodikról a harmadikra. A fekvőtámasz esetében szerintem ebben a hónapban elérem a 4. lépést. A guggolás és a lábemelés ugyanakkor remekül megy.

Futás helyett egyre inkább a kerékpározást részesítem előnyben. Ugyanúgy nagyjából 20 percet biciklizem, mint amennyit a futásra is szántam. Ez alatt az idő alatt 7-8 km közötti táv fér bele. Egy – egy kilométert 3 – 4 perc közötti idő alatt teszek meg átlagosan.

A következő látványosabb fejlődésre akkor számítok, amikor a testsúlyom is elkezd apadni. A havi mérés alapján bő 10 kg-ot szeretnék ledolgozni magamról a célig. Erről jut eszembe, hogy nem írtam még meg a havi adatsorokat. Ezt igyekszem pótolni, bár nem lehetek büszke magamra emiatt. Fentebb már írtam róla, nem ismétlem magam.

Építkezés. Jelenleg a gondolataink alfája és ómegája. Mindenki akivel csak beszéltünk róla, azt mondta, hogy sok türelem kell hozzá és gondos tervezés, meg bátorság. Hihetetlen, hogy közel két éves tervezés, felkészülés és ügyintézés után is folyamatosan úgy kell döntéseket hoznunk, hogy a rendelkezésre álló rengeteg információ nagy része inkább csak összezavar ahelyett, hogy segítene. Másrészről pedig olyan, számomra fontos, kérdések maradnak megválaszolatlanok, amiket segítségnek éreznék a döntésben.

Hozhatnám a példákat sorban, de ezt majd inkább egy sorozatban osztom meg veletek, mert rengeteg tapasztalat gyűlt össze az elmúlt években. Azt nem tudom, hogy mikor kezdek bele, mert nagyon nincs már kedvem az építkezéssel foglalkozni még ilyenkor is.

Biztosan volt még több olyan esemény, amit szívesen megosztottam volna veletek, de most ennyi jutott eszembe.

Bocsánatot kérek, ha kicsit panaszkodósra sikerült a bejegyzés. Én sem szeretem ha ilyet olvasok, ezért a végére beteszek egy jó kis idézetet, amit a ma reggeli önfejlesztő fél órában olvastam.

Az idézet Stephen R. Covey: A 8. szokás című könyvéből származik.

… senki sem tud ártani nekünk a saját beleegyezésünk nélkül, … a saját döntéseink terméke vagyunk és nem pedig a körülményeinké.

Szép és eredményes napot kívánok.

Üdvözlettel:

Gábor

2 hozzászólás

  1. Kedves Gábor!

    Ez az idézet nagyon tettszik!
    Remélem nem zavar, ha megosztom oldalamon is 🙂

    Bogi 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.